A hősök köztünk élnek!

Szerte a világon a társadalomnak számos területen vannak olyan szereplői, akik a háttérben dolgozva csodákra képesek és jobbá teszik más emberek életét. A kutyás világban is akad bőven ilyen hivatás, melyekről érdemes és kell is beszélni. Mindenki hallott már arról, hogy létezik vakvezető kutya kiképzés, talán látott is 1-2 ilyen kutyát dolgozni, de azt kevesen tudják mit is jelent ez emberi oldalról, a kiképző oldaláról.

Azt szerintem bátran kijelenthetjük, hogy erre a munkára kevesen alkalmasak. A kutyák fantasztikus élőlények, mégis egy ilyen képzés rengeteg apróságon múlik és hatalmas profizmusra van szükség a sikeres kivitelezéshez. Egy látássérült ember élete múlik ezen, mely nagyon nagy felelősség.

Büszkék vagyunk rá, hogy Emesét személyesen is ismerhetjük. Munkáját már évek óta figyeljük és elmondhatatlanul nagyra tartjuk. Ezzel a cikkel szeretnénk felhívni a figyelmet a vakvezető kutyakiképzés fontosságára, illetve arra mekkora mentális erő és csapatmunka van egy-egy kutya kiképzésének sikeressége mögött.


Kérlek mutatkozz be, és mesélj róla, hogy mióta vagy aktív kutyás?

Királyné Barkóczi Emese vagyok, segítő kutyákat képzek főállásban a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítványnál. Elsősorban vakvezető kutyákat képzek és adok át látássérült embertársainknak, de képzek személyi segítő és mozgássérültet segítő kutyát is. A diplomámat gyógytornászként szereztem meg, ennek köszönhetően kerültem közel először a habilitációs kutyakiképzéshez, majd kezdtem el terápiás kutyákat is képezni és állatasszisztált terápiákkal fejleszteni a gyerekeket a megyei kórházban. A mai napig hasznosítom tudásom az átadók során és segítek terápiás kutyákat kiképezni. 18 éves korom óta az életem része a kutyázás, a BH vizsgától a mentőkutyázásig és IPO-ig, több sportágban is sikerült belekóstolni az előző kutyáimmal. Jelenlegi versenykutyám egy másfél éves border collie, akivel agilityzni tanulunk, terelni járunk és rendszeresen futunk terepen, illetve canicross versenyekre is járunk.

Hogyan lettél segítőkutya/vakvezető kutya kiképző?

Gyógytornászként érdekelt, mivel is tudnám még jobban motiválni a gyerekeket és hogy lehetne a fejlesztésüket izgalmasabbá és még eredményesebbé tenni, így először a terápiás kutyázás volt az, ami a mindennapok részévé vált számomra. A kórházi munka után a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítványnál találtam meg a hivatásom és lettem vakvezető kutyakiképző. Egyszerűen kaptam egy felkérést az Alapítványtól, hogy szeretnék, hogy legyek náluk kiképző és én örömmel mondtam igent.

Hogyan zajlik nagy vonalakban egy ilyen kiképzés?

Saját tenyésztési programban születnek meg a vakvezető kutyák. Önkéntes kölyöknevelők nevelik fel őket 1-másfél éves korukig, ami folyamatot egy kölyöknevelő koordinátor kísér végig. Ezután megtörténik minden egészségügyi szűrés és a kötelező ivartalanítás. Utána hozzám kerülnek a kutyák. Egyszerre mindig maximum három vakvezető tanulóm van, akik a képzés végéig velem maradnak, nálam laknak. Miután a képzés során elsajátították mindazt a tudást, ami ahhoz kell, hogy felelősségteljesen tudjanak vigyázni egy vak emberre, akkor kezdetben engem vezetnek lefedett szemmel városi körülmények között egy komoly útvonalon, majd megismerkednek leendő látássérült gazdijaikkal. Ezt követi az átadó folyamat, ahol megkezdik közös életüket. Innentől már együtt él a páros és elkezdik egymást tanulni, csiszolni a közös kommunikációjukat. Megtanulnak együtt közlekedni és felkészülnek a közlekedésbiztonsági vizsgájukra, ami ha sikeres, akkor onnantól kezdve ők hivatalosan is vakvezető kutyás páros lesznek. A sikeres vizsgát követően az utógondozás keretein belül rendszeres a kapcsolattartás a párosokkal, a kutya élete végéig nyomon követjük a sorsukat és bármiben segítünk.

Mennyi ideig tart általában egy ilyen képzés a kutyusoknak, mikor hozzád kerülnek?

Általában 1 és másfél éves kor közt érkeznek hozzám, a képzés pedig kb 6-8 hónap, egyénfüggő, ahogy az is, hogy az átadás után hány hónap múlva vizsgáznak le új gazdájukkal. Magát az átadó folyamatot is együtt csináljuk végig. Ez az az időszak amikor a páros elkezdi a közös életét, megtanulják egymás kommunikációját és megtanulnak biztonságosan együtt közlekedni. Ezt a folyamatot a sikeres közlekedésbiztonsági vizsga zárja, innentől lesznek hivatalosan is vakvezető kutyás páros.

Tehát ez egy hosszú folyamat. Bár, ha azt vesszük mennyi felelősség is van mögötte, akkor máris nem tűnik olyan hosszúnak. Elképesztő! Mennyi kutyát képeztél már ki, akik sikeresen levizsgáztak?

15 vakvezető kutyás páros és 2 személyi segítőkutyás párosom van eddig.

Figyelembe véve a képzésük hosszúságát azért ez nem semmi! Lelkileg hogyan tudod kezelni a kutyáktól való elválást, az új gazdához adást?

Minden kutya a szívemhez nő, hiszen a képzés alatt 6-8 hónapon át együtt élünk. Lelkileg megélni azt, hogy egy általam képzett kutyára egy látássérült ember rá meri majd bízni az életét, egy hatalmas öröm és büszkeség. Boldog vagyok mikor azt látom, hogy amit megtanítottam a kutyáknak, azt tökéletesen megcsinálják annak az embernek, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Nálam egy kutya csak sokadik a sorban, hiszen több saját kutyám is van. A vak embereknek viszont ők lesznek az egyetlen és a minden. Valahol minden kutyának ez a legfőbb vágya, így mindenki boldog amikor egymásra találnak és elválaszthatatlanok lesznek az új párosok.

A kutyával való közös futás és a túrák a munkád miatt kellenek lelkileg és fizikailag, vagy ez ettől függetlenül is egy szenvedélyed, ami meghatároz téged?

Nekem a kutyával futás egy aktív kikapcsolódás. Szükségem van az erdő nyugalmára és a hegyek közelségére. Szeretem, mikor le kell küzdeni egy szintet és megdolgozom a kilátásért. A terepen együtt futva a kutyáimmal, teljesen kiürül a fejem, megnyugszom és közösen éljük meg a pillanatot, ez mindennél többet ér. Korábban sokat túráztam, ami alapozásnak kiváló volt, manapság a futások vannak előtérben.

Mit adott neked ez a csodálatos szakma, amitől úgy érzed megéri csinálni?

Ez egy nehéz kérdés, szavakkal nehéz leírni mit jelent például az, mikor egy látássérült ember felhív és elmondja, hogy volt egy útlezárás és fogalma sem volt merre kell menni a munkahelyére, de a kutyájára bízta magát, aki ezt simán megoldotta. Hihetetlen sokat jelent, mikor a sok szeretet, energia és belefektetett munka úgy érzed, megtérül. Mikor egy másik embernek megváltoztatod az életét és adod vissza az önállóságát egy jól képzett vakvezető kutyával az oldalán, az egy igazán felemelő érzés.

Mit javasolsz azoknak, akik lelkes kutyarajongóként összefutnak egy épp dolgozó kutyával? Mi az, amit megtehetnek és mi az, amit nem szabad?

Azt, hogy távolról csodálják a párost, és ha úgy ítélik meg, hogy segítségre szorulnak, akkor bátran szólítsák meg a párost. Lehetőleg ne a kutya felől, hanem a másik oldalról oly módon, hogy megérintik a látássérült ember karját vagy vállát (hogy egyértelmű legyen a számára, hogy hozzá beszélnek). Sokszor akár egy forgalmas úton áthaladásnál jól jön a segítség, például abban hogy mikor kelhetnek át (az átkelés időzítése ugyanis a vak ember döntése, sosem a vakvezető kutyáé), vagy megmondani hányas számú busz érkezik. A vakvezető kutyát sosem szabad simogatni miközben vezeti látássérült gazdáját, mert ha elvonjuk a figyelmét a munkájáról, az balesetveszélyes szituációkat eredményezhet. Ugyanígy etetni is tilos a vakvezető kutyákat, simogatni pedig csak akkor szabad, ha megkérdezzük a gazdiját és ő megengedi ezt nekünk. A saját kutyánkat is csak akkor engedhetjük oda ismerkedni, ha a vakvezető kutya nincs munkában és a gazdija is beleegyezik abba, hogy szabadon játszhatnak a kutyáink.
 

A segítő kutyusoknak is bizonyára kell kikapcsolódás és energia levezetés. Van ez ügyben valamilyen sikersztoritok?

Ez állatjóléti kérdés is. Egy vakvezető kutya csak akkor lesz kiegyensúlyozott és tud maximálisan a feladatára koncentrálni, ha megkapja a neki megfelelő fizikai fárasztást és mozgatást is. Ugyanúgy szüksége van a szabadon szaglászásra és a fajtársaival való közös játékra, mint bármelyik másik kutyának. Több párosunk is jár közösen mozogni. Van olyan kutya, aki sárkányhajózik, vagy éppen SUP-ozik a gazdijával, míg mások pedig futni járnak együtt. A legnagyobb sikersztori a 2022-ben elindított közös futó edzéseink vakvezető kutyás párosainkkal. Majd részt vettünk az első canicross versenyen velük, ezt követően pedig az első Hard Dog Race-t is teljesítették vakvezető kutyáikkal közösen.

Ez fantasztikus! Nagyon köszönjük, hogy értékes idődből szántál ránk pár percet és válaszoltál kérdéseinkre és elküldted nekünk ezeket a remek képeket hozzá.  Szívből gratulálunk munkádhoz és további sok sikert kívánunk Neked és az alapítványotok összes kiképzőjének, dolgozójának!

Ha úgy érzed, hogy téged is megérintett Emese története és szeretnéd adománnyal támogatni a vakvezető kutya kiképzést, akkor most adunk erre pár egyszerű lehetőséget:

- Adód 1%-ával is támogathatod a vakvetető kutya kiképzést! Bővebb információt ezen az oldalon találsz:
https://barathegyisegitokutya.hu/adomanya-erteket-teremt/ado-1-szazalek

- Központi bankszámlaszámuk, amennyiben egyszeri összeget szeretnél utalni (elsősorban erre várják a felajánlásokat):
Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány
OTP 11734004-20466859
Swift kód: OTPVHUHB
IBAN formátum: HU69 1173 4004 2046 6859 0000 0000
(https://barathegyisegitokutya.hu/adomanya-erteket-teremt/penzbeli-adomanyozas)